Gratulálok, csodàs iràs, àtjön az èrzès.
Sok örömöt!

Bejegyzés: instant mama

Nagyon hiteles, bölcs gondolatok :)

Bejegyzés: nem félsz, hogy ha felnő, visszamegy az igazi szüleihez?

Köszi a kommentet! Voltunk nevelési tanácsadóban, és ott bizony kitesztelték, hogy vannak ezzel gondjai. Elkezdtünk a Gósy-féle könyvből gyakorolni ("tanulni", ahogy a házi szlengben hívjuk), bár sajnos nem rendszeresen, pedig azt kéne. Viszont orrmandula-műtétre készülünk, és ha nem jön közbe semmi, még szeptemberben túlesünk rajta, ehhez nagy reményeket fűzök. (Enyhe alvási apnoét is diagnosztikzáltak.)

Bejegyzés: agresszív

Szia! Mi újság most a beszédértés/hallás kombóval? A nem tökéletes beszédértés tud pl. ilyen tünetekhez vezetni mint amit leírtál.

Bejegyzés: agresszív

@zsülvern: Szia, üdv nálunk! Az én fejemben a skandináv típusú mesék tabudöntögetők, szokatlanok, kicsit furcsák. Ami grimmhez szokott agyunknak biztos :) Mondjuk ami elég ismert, a Harisnyás Pippi, én nagyon szeretem, a lányomnak is nyomatom.

Bejegyzés: mesék

Szia! Gratulálok a kislányodhoz :-) . Nekem 5-6 éves gyerekeim vannak. Ők szerették 3 éves koruk körül Kippkoppot, Kisvakondot, Süsüt. Bogyó és Babóca nálunk is volt.
Mi az a skandináv típusú mese?
Apukámtól nemrég elhoztunk egy hátizsák könyvet amik még az enyémek voltak. Abban volt egy norvég mesekönyv, a Három jószívű rabló, én anno nagyon szerettem, a lányokkal újra felfedeztük.
Olyat pl. én is csinálok, hogy ha valami nem tetszik, nem olvasom el/lerövidítem azt a részt.

Bejegyzés: mesék

@tadel: És gratula a gyerekhez, örülnék, ha Te is hozzátennéd a magadét!

Bejegyzés: instant mama

@tadel: Szuper! Üdv nálunk! Még elég kevés bejegyzés van, de ahogy írogatok, remélem, úgy lesz egyre több olvasó! :)

Bejegyzés: instant mama

Szia! Most találtam meg a blogod, és nagyon megörültem neki, mivel én is egyedülálló örökbefogadó vagyok (az én kislányom négy és fél éves, és két éve van itthon), ráadásul tanár :). Akkor most nekiállok és végigolvasom!

Bejegyzés: instant mama

Én is azt szeretném mondani, hogy de, kattognak.
Lehet, hogy nem pont a "kötődés" a központi szó, vagy legalábbis nem mindig az. De én ugyanúgy képes vagyok megkérdőjelezni egy konfliktushelyzetben az összes lépésemet. És apró kicsi viselkedéseket felnagyítani és meghosszabbítani évtizedekre előre. Elég fárasztó tevékenység :)

Bejegyzés: kötődésrendőrség Vol. 1

Szia! Nagyon tetszenek a tűéles meglátásaid, és tetszik az a hozzáállás ahogy segíted a kislányodat. Mindent leírtál, és teljesen egyetértek, hogy az a dolgunk szülőként, hogy a gyerek mellett álljunk, és hogy tudja hogy elfogadjuk és szeretjük minden körülmények között. (hű mennyi hogy) Amit én hozzá tudok tenni az az, hogy leírom amit tapasztaltam a vérszerinti szüleivel nevelkedő gyerekeknél: nagyon sokszor teljesen prózai oka van ezeknek a befeszüléseknek, és hisztiknek, tehát még csak trauma sem kell ahhoz hogy egy 2-3 éves kiakadjon. (tudom hogy sokat összeolvastál a témában, és tudod ezeket, inkább csak azért írom le, mert tudom hogy jó néha látni: másnál is ugyanaz van.) Nálunk a leggyakoribb kiváltó ok a rohanás, amikor nem tudok lelassulni az ő tempójára, és nincs éppen időm a hatodik dologról is meggyőzni hogy másképp van mint ahogy ő szeretné, vagy gyorsan kitalálni/elmagyarázni hogy jó legyen neki, és akkor bummm. Robban. Vagy a fáradtság. Vagy az hogy ha már sok napot volt intézményben, leveri rajtam ilyen módon a hiányomat. Vagy sorolhatnám. És az ember ezekkel egy dolgot tehet, ahogy írtad: állja a sarat. (na most nem tudom hogy átment-e amiért az egészet írtam, kicsit fáradt vagyok és szétszórt)

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

@szciklon: Egyetértek veled, és nagyon sokat vívódom ezen a mai napig is. Szívem szerint lehetővé tenném, hogy beszéljenek, de egyelőre a nevelőszülők ettől elzárkóznak, a gyerekpszichológus pedig győzköd, hogy inkább RÓLUK beszéljen, és ne VELÜK. Most itt tartunk.
Ami az örökbefogadás=elhagyás dolgot illeti, erről viszont határozottan azt gondolom, hogy ez csak a kívülálló (felnőttek) fejében van így, biztos a régi Árvácska-szerű történetek hatása ez, neki ez a koncepció ilyen formán nincs meg, szerintem még arra sem jött rá, hogy más gyerekeknek azok a szülei, akik szülték őket. Szóval neki ez többé-kevésbé természetes.

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

1. mivel tudja, hogy örökbe fogadták, ezért gondoltam, hogy az elhagyás-élmény megvan.
2. nagyon szép ez a történet, hogy te kerested és megtaláltad!!! <3
3. nem lett volna jobb, ha időnként beszélget/találkozik az eddigi nevelőszülőkkel? ez nagyon kegyetlennek hangzik, hogy nem is beszélhet velük :-(

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

@szciklon: Mármint ki hagyta el, aki megszülte, vagy a nevelőszülője? Biztos, hogy ez trauma neki, a vér szerinti családjáról nincsenek emlékei, hozzájuk nem kötődik, de a nevelőcsaládról való leválás biztosan megviseli, és ez egy olyan helyzet, ami nekem is gondot okoz, mert ettől a traumától sehogy sem tudom megvédeni, ezért is igyekszem kipárnázni neki, amennyire lehet, úgy, hogy közben a szülői tekintélyem se csorbuljon, az ő érdekében. A szakemberek azt a tanácsot adják, hogy a gyerek ilyen helyzetben egy jó ideig ne is beszéljen a nevelőszüleivel, mert akkor nehéz lesz neki az átkötődés, ezt azzal lehet áthidalni, hogy emlékezés, vagy a mesék szintjén kibeszéljük a helyzetet. Faramuci az egész, mert attól, hogy nem tud beszélni róla, még igenis ott vannak az érzések, és nem tudom, hogy segítsek neki. Szóba szoktam hozni, de túlbeszélni sem akarom. Az a történet egyébként, hogy Melindáék vigyáztak rá addig, amíg az anyukája, vagyis én , kerestem őt, aztán végül megtaláltam, és hazahoztam. Ez pozitív kicsengésű történet, ami amúgy igaz is. Egyáltalán, az egész örökbefogadásról, a szülőanyjáról és az egész helyzetről igyekszem neki pozitívan beszélni, ami amúgy nem is nehéz az alapján, amit az előéletéről tudok.

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

Nagyon tetszett, amit írtál.
A gyerek mennyire van tudatában, hogy őt kvázi "elhagyták"? Vajon ilyen kicsi korában is érezhet bűntudatot emiatt?

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

@vladx: Köszi a visszajelzést, igen, már én is gondolkodtam ezen, de most megerősítettél benne, hogy valami kezdjek ezzel.

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

szia! a háttérkép meglehetősen olvashatatlanná teszi az írást :) egyébként hajrá! :)

Bejegyzés: azt akarom, hogy megküzdj értem

Mindent tudsz :-)

Bejegyzés: gyereket nevelni mindenki tud, kivéve az, aki örökbefogad

Nincs könnyű helyzeted, mivel Gitta örökbefogadása pont a dackorszakra esett, így nem fokozatosan szoktál hozzá, hanem egyből kapod az ampert.
Ez akkor sem egyszerű egyébként, ha te vagy gyermeked biológiai anyja - az én receptem az, hogy ki kell nézni két vagy három olyan anyukát, akivel jóban vagy, és akinek a gyerekei "tetszenek" neked, illetve tudsz azonosulni az értékrendjével, és tőle egyenesen tanácsot kérsz/megvitatod vele a dolgot. Nekem ez jött be.

Bejegyzés: gyereket nevelni mindenki tud, kivéve az, aki örökbefogad

@bársony: Szia! Gitta nem 2,5 hanem 3 éves, ebben a korban ugye ez még sokat számít :) A manipulatív szándék azt jelenti, hogy mondjuk meg akar békíteni, vagy el akarja kerülni a büntetést, ezért tesz valami kedves gesztust, ami valahogy akkor nem illik oda, hogy mi történik, azt leírtam a bejegyzésben. Ez nem azt jelenti, hogy a gyengédségeit csak ezekre az alkalmakra korlátozza, de manipulálni is próbál velük. Bár lehet, hogy ez alapvetően gyerekekre jellemző dolog, és azért horgadok fel annyira, amikor felnőttek csinálják :)

Bejegyzés: kötődésrendőrség Vol. 1