kötődésrendőrség Vol. 1

Lábjegyzettel kezdem, a bejegyzés címét bloggerkollega ihlette, helyesebben az ő családjából induló belsős poén, én meg a nem szégyen tanulni a jobbtól elve alapján szíves felhasználásra átvettem.

Szóval ugye az idősebb (értsd: már nem csecsemőkorú) gyerek örökbefogadásánál mindenki, akit kicsit is érint a téma, de főleg az újdonsült szülőket, és az örökbefogadás létrejötténél bábáskodó szakértőket (gyerekvédelmis, pszichológus), mind ugyanaz a dolog foglalkoztatja: AZ EGÉSZSÉGES KÖTŐDÉS. (Engem is.) Tegyük hozzá, hogy a téma nem csak az öf esetében merülhet fel, előfordul (persze, mint ugyebár tudjuk, nagyon-nagyon ritkán) olyan is, hogy ez a vágyott állapot vér szerinti családban nevelkedett egyéneknél is csorbát szenved. Most nem szeretnék tudományos igénnyel belemenni a fogalom tárgyalásába, akit érdekel, keresse meg vonatkozó szerzők vonatkozó műveit, A lényeg, hogy a szülő-gyermek kapcsolat (és később, a felnőttkorban kialakított kapcsolatok) szempontjából döntő jelentőségű, hogy az egyén az első életéveiben elsajátítja-e a biztos kötődés képességét. Ezért örökbefogadáskor nagyon fontos a kiszemelt gyermeket ebből a szempontból alaposan szemrevételezni. A biztos és bizonytalan kötődésnek egyaránt vannak jelei, szerintem aki kicsit odafigyelt az örökbefogadós tanfolyamon, ezeket kívülről tudja. Öf szülők körében például közhelynek számít a jótanács, hogy ha a kiszemelt gyerek az első találkozáskor egyből haza akar menni veled, akkor tudd, ennek a  gyereknek sérült a kötődése (azaz ne vidd haza, ha jót akarsz magadnak - bár ez talán már csak az én hozzáköltésem). 

Tegyük fel, hogy a kiszemelt gyereknek rendben van a kötődési mintázata, azaz az addigi gondozójához ragaszkodik, hozzá fordul vígasztalásért, az új személyekkel kisebb-nagyobb (egészséges) mértékben bizalmatlan, ami a kapcsolat mélyülésével fokozatosan alakul bizalommá. Ez azt jelenti, hogy esetleges szeparációs trauma esetén is (pl. örökbefogadásnál :)) az új gondozóval hasonlóképp kialakul a kötődés. Ugyanígy igaz az ellenkezője is: ha a biztos kötődés a legelső gondozóval nem alakult ki, akkor a későbbiekben is valószínűleg gond lesz ezzel, és ez rányomja a bélyegét az összes későbbi kapcsolat minőségére. 

Szóval érthető, hogy minden örökbefogadó szülő (és az őket árgus szakmai szemekkel figyelők hada) sokat kattog ezen. Én sokat kattogok ezen. Minden szülői döntéskor (vagyis szinte minden percben) felteszem magamnak a kérdést: ez most milyen a kötődés szempontjából? Ezt most vajon azért csinálja, mert nem tud kötődni? Megnyomorodik egy életre, hogy együttélésünk harmadik hónapjában bölcsődébe írattam? Ha este harmadszorra már nem megyek vissza a szobájába, hogy "simázzam", amíg el nem alszik, akkor ez milyen következményekkel fog járni húsz év múlva? Hogy 3 évesen és 14 kilósan még mindig viszonylag gyakran viszem az ölemben, mert ez nekem is és neki is jó, és az élete első majd három évében erre nem volt lehetőségünk, akkor majd elkényeztetett, lusta kis dög lesz? Ha az utcán mindenkivel szóba elegyedik és random oda is megy emberekhez, megérinti őket (ez utóbbit egyre ritkábban csinálja amúgy), és általában, barátságos, közvetlen kislány, akkor, ahogy nemrégiben egy gyerekpszichológus nem mulasztotta el rámutatni (hivatalból persze), tulajdonképpen nem is barátságos és közvetlen, csak lehet, hogy nem kötődik megfelelően? És amikor elszúr valamit és szembesül a következményekkel (pl. tényleg elveszem az apró tárgyat, amit a többszöri kérésem majd figyelmeztetésem ("ha még egyszer stb, akkor elveszem!") ellenére újra a szájába vesz), és olyankor teljesen nyilvánvaló manipulatív szándékkal odajön, átölel és megpuszil? Ilyeneket vérszerinti gyerekek is csinálnak? Ilyeneken vérszerinti szülők is kattognak? (Nem.) És egyáltalán, most akkor mi van? 

Lesz még szó erről a  témáról. 

 

És most, kedves olvasó, kérlek, adj nekem egy kis visszajelzést

(ha sokan kommentelnétek, de csak a béna bloponthu-s rendszer miatt nem, akkor átmegyek máshova, ami azért nem olyan egyszerű, de ha kell, megoldjuk, ugyanis nagyon fontos nekem a visszajelzés. Ugyanitt elnézést kérek a dizájn hibáiért, majd dolgozom rajta, de ha elköltözöm, akkor úgyis mindegy.).